Amikor ezeket a sorokat írom, hajnali fél kettő van, és a fájdalomtól szó szerint sírni tudnék, mivel darabokra tört a csuklóm és nem tudok aludni. Nyilván, versenybe akart szállni azokkal a poharakkal, amelyeket ritka mosogatásaim alkalmával, szintén darabjaira török.

29 év elteltével korcsolya után nyúltam, de inkább a szeszesitalhoz kellett volna, az jobban bevált. A férjemmel mentem a Bálna teraszra, ahol jégpálya is van és kb. 25 perc múlva, már másik két férfival távoztam karonfogva, bár azok mentőautót vezettek, és nem egy multinacionális céget.
A mentőautóban fájdalomcsillapító helyett pálinkát kértem, mivel a természetes gyógyhatású készítményeket jobban kultiválom a gyógyszeriparinál.
A mentősok egész jóképű férfiak voltak, ezért elfogadtam az egyik felajánlását, hogy sínbe teszi a karomat és szerintem sínen is lettem volna nála, egy egészen más szituációban. A férjem is kényelmesen elhelyezkedett a metőautóban de nyugalomra nem számíthatott, arról én gondoskodtam. Hol vizet, hol zsepit kellett adnia, illetve instafotót készítenie rólam. Ezek persze nem sikerültek jól, mert gyorsan és hanyagul lőtte rólam a képeket, máskor bezzeg precízen lő és sajnos sokáig elhúzza. Az egyik mentős bábozott is nekem, megsajnálhatta sorstársát, hogy ne őt kössem le hanem magamat. Persze egy tehénbábbal, nem egy királylányossal. Amikor kiszálltam az autóból bevertem a fejemet, mivel túl magasan hordtam az orromat, ezért meg is kérdezte az egyik, hogy beleírja-e a jegyzőkönyvbe, hogy a karomon kívül a fejemen is megsérültem?
A Merényi kórházba vittek egy magánklinika helyett, ahol is visszacsöppentem a szociba, de sajnos én magam nem lettem fiatalabb ezáltal.
Amikor behívtak, rögtön kaptam egy Voltaren injekciót, ami ugyan nem hatott, csak a későbbiekben arra, hogy ne tudjak kényelmesen ülni a valagamon.
Behívtak röntgenre és mondták, hogy mivel nagyon csúnya a törés lehet, meg is kell operálni.
Ettől a kijelentéstől nagyon megijedtem, mert félek minden altatásos műtéttől mert mi van, ha többé nem ébredek fel?
Amikor kész lett a felvétel mondták, hogy a műtétet megúsztam, de a csukló helyretételét nem. Be is jöhetett velem a férjem szolidaritásból de azért láttam rajta, hogy kiélvezi a kínom minden percét. Ugyanis jókat röhögött a gipszelőben tartózkodó ápolóval, és természetesen az én kontómra. Meg is jegyeztem, hogy este nehogy visszakerüljön az ügyeletre mert a gipsz a kezemnél sokkal nagyobbat üt.
A csuklómat kétszer rakták a helyére, én is a gipszelőt helyre, de megmondom őszintén, iszonyúan fájt de mégsem kiabáltam. Meg is dícsért a doki, nyilván a hisztérika karaktert nézte ki belőlem és nem a hősnőt, én meg belőle az orvos szeretőt.
Aztán megint röntgen, és mivel sikeresen rakta helyre a csontot, műtét helyett 10 nap rögzítő gipszet kaptam. A kórházat elhagytuk és taxit hívott a férjem. Ezen meg is lepődtem, mert sóher férfi lévén erre sosem költ. Természetesen most sem tette mert nála volt a táskám és a bankkártyája helyett, a penztárcámból kivett ötezer forintost adta oda, és még plusz egy ötszázas borravalót is! Anyáád!
Itthon nagyon segitőkészen levette rólam a ruhákat, felajánlotta a vacsora készítését és a vendégágyat is.�
Anyám is értesült a Facebookról a kórházi bejelentkezésemről, fel is hívott és vigasztaló szavak helyett azt ecsetelte, hogy a sorstól kaptam a büntetést, nem a csúszós jégtől és, hogy ideje lenne önvizsgálatot tartani!

Folyt. Köv. �